A hullámos papagáj

Mielőtt megtesszük a nagy ugrást, és nekiállunk tenyészteni, teljesíteni kell a költéshez szükséges feltételeket!

A legfontosabb az informálódás! Semmiképp ne tenyésszen senki anélkül, hogy nem nézett/olvasott/érdeklődött utána, hogy mit hogyan kell csinálni, ha ez meg az történik! A tenyésztés során rengeteg probléma léphet fel, és annak, aki nem informálódott előtte eléggé, annak tényleg nagy probléma lesz!

Miután már eléggé informálódtunk, és biztosnak érezzük magunkat a tenyésztéshez, akkor válasszuk ki a fajt, amivel a későbbiekben foglalkozni szeretnénk. Sokan egyszerre több fajjal is tenyésztenek, de a végén eléggé nagy keszekúszaság alakulhat ki, emellett egy újoncnak ez nagyon megterhelő lehet. Ezért az elején inkább csak egy fajt nézzünk ki, majd ha már biztosabban megy a dolog, akkor öhet hozzá még egy-két másik faj. Inkább legyen kisebb az állomány, de sokkal egészségesebb és értékesebb. Ha valaki több száz papagájjal foglalkoziki, hamar elveszti az uralmát mindenek felett, nem fogja tudni a gazda megfigyelni rendesena  madarakat, nem veszi észre hamar a vészjósló jeleket. A tenyészetek a legjobb táptalajok a különböző betegségeknek, és akár egy vírus is kipusztíthatja az egész állományt. Emiatt is ügyeljünk a higiéniára nagyon!

A volier nagysága fontos. Sokan azt gondolják, hogy a madaraknak elég egy kis hely a költéshez, de arra már későn gondolnak, hogy mi lesz, mikor a fiókák kijönnek az odúból, mert nekik is kell hely. Ezért a volier nagyságát mindig úgy számítsuk ki, hogy a már meglévő párhoz még 2-3 fiókát hozzászámolunk. A fiókákat nem szabad rögtön elvenni a szülőktől, hiszen mikor kijönnek az odúkból, még nem esznek egyedül, a szülőmadarak még etetik! Fajtól függ, hogy egy volierben egy vagy több pár mehet. A nagyobb fajok, mint a rozellapapagájok, pennantpapagájok, az amazonok, kakaduk, jákópapagájok, arák esetén a legideálisabb, ha egy volierbe egy párt rakunk, hiszen jellemző rájuk az agresszívítás, és a párok közt komoly harcok alakulhatnak ki! Vannak viszont madarak, melyeknél a kolóniaköltés sokkal nagyobb sikerrel jár, ilyen a hullámospapagáj, barátpapagáj, katalinpapagáj, agaporniszok. Fontos, hogy a volier tényleg elég nagy legyen a madarak számára! Kolóniaköltésnél jobb, ha néhánnyal több odút rakunk a volierbe, a veszekedések elkerülése végett! A vegyesfajú volierekben a költést kerüljük! Egy volierben csak egy faj költsön, mert problémás lehet, hiszen még a szelíd fajok is agresszívvé válhatnak a költés során!

A sikeres költéshez elengedhetetlen a jól harmonizáló pár. Sajnos sokan vélik úgy, hogy hülyeség ez a harmonizálás, hanem jó úgy, ahogy a gazda majd kikeresi a párokat. Aztán lesz a nagy csodálkozás, hogy a madarak nem költenek, vagy költenek, de leölik vagy nem foglalkoznak a fiókákkal vagy egyéb probléma lép fel. Vannak fajok, melyeknél nem lehet egyértelműen meghatározni a nemeket, emiatt ajánlott DNS-tesztet csináltatni, hogy valóban egy párról van szó.  Ha kiderült, hogy egy pár, akkor már csak meg kell figyelni, hogy a madarak harmonizálnak-e. A harmonizáló pár egymással gyengéden bánik, egymás tollait tisztítják, vakargatják egymást, etetik egymást, minden olyan tevékenységet csinálnak, mellyel a szinkronizációt, az egymás közti kapcsolatot erősítik. Persze a harmonizáló pár messzemenően nem elég, hiszen fontos, hogy a madarak egészségesek legyenek! Ha a madarak egyikének valamiféle szervi megbetegedése, polyomája, PBFD-je vagy bármi más fertőző betegsége van, vagy épp most esett túl egy betegségen, akkor ne költessük. A fertőző betegségeket a fiókák elkapják és elpusztulnak. És fontos, hogy a szülőmadarak erősek és egészségesek legyenek, hiszen nekik is megterhelő a költés. Még nem bízonyított tény 100%-san, de több veszélyeztett faj tenyészprogramjában lejegyzett tenyészkönyvben feltűnt, hogy azok a fiókák, melyek szülei tolltépők voltak, szntén tolltépővé vállnak. A teneriffai Loro Parque-ban e felismerés utána  tenyésztésből kiszelektáltak minden olyan madarat, mely tolltépő volt, és csak a normálisakat költették, sikerrel, úgyanis egyik fióka sem lett tolltépő a későbbiekben!

Ha ez már meg van, akkor jön az odú kérdése. A papagájok többsége odvakban költ, kivéve a barátpapagájt, amelyik maga épít fészket. Viszont a legtöbb madár használ még pluszban valami fészkelőanyagot. Az esetek többségében kérgekről, forgácsokról van szó, amit a szülőmadarak ledarabolnak. A kapott odút a madarak többsége még átalakítja, mielőtt nekiáll a költésnek. Vannak fajok, melyek még más fészkelőanyagot is használnak, pl.: az agaporniszok, melyek előszeretettel tömik tele a fészket levelekkel, ágakkal stb. Mindig adjunk nekik elegendő fészkelőanyagot, kérgeket, fűzfaágakat, leveleket, nyárfaágakat stb. A madarak a többit majd elintézik maguktól. A költésnél általában nagy probléma szokott lenni, hogy a madaraknak nem felel meg az odú. Emiatt nézzünk utána, hogy milyen odúkat használnak más tenyésztők, hiszen minden fajnak mások az igényeik. A legjobb, ha természetes fatönköt veszünk, mely odúvá lkett alakítva, ez a legtermészetesebb, emellett a megfelelő klímát biztosítsa a fiókák számára!

Ha már ezzel is meg lennénk, és látjuk, hogy a madarak érdeklődnek az odú iránt, megfelel nekik, alakítják és elidőznek ott benn, akkor már csak a takarmányozásra kell odafigyelni. Fontos, hogy tudjuk, hogy a költéshez elengedhetetlen a sok zöldeleség és a lágyeleség. A madarak a természetben is a bőség idején költenek, mikor sok a zöldeleség. Naponta adjunk a madaraknak bőséges és változatos zöldeleséget, készítsünk nekik gyümölcstálakat, zöldségtálakat, emellett adjunk nekik még tojásos lágyeleséget. Lehet kapni boltokban lágyeleséget, de én a háziban jobban megbízom, hiszen tudom, hogy mi van benne, és eddig nálam bejött. A házi készítésű lágyeleség elkészítését a Receptek-nél megtalálod! Fontos, hogy minden nap frissen legyenek elkészítve, és ne legyen benn a madaraknál több órán át, hiszen gyorsan romlik! A lágyeleséghez a siker érdekében még hozzákeverhetünk különböző táplálékkiegészítőket, vannak külföldi tenyésztők, melyek a Nekton MSA-ra esküsznek. Ebben rengeteg vitamin, nyomelem, D vitámin és kalcium van, ami elengedhetetlen a tojáshéj képződéséhez! Nem szabad elfelejtenünk, hogy költési időszakbana  tojók kalciumigénye szinte megduplázódik, emiatt biztosítsunk neki szépiacsontot!

Persze a költés sikerességét még sok más dolog befolyásolja, ilyen többek között pl.: az időpont, a háborítatlanság stb.

TENYÉSZIDŐSZAK ÉS FIÓKANEVELÉS

Fontos, hogy a madarakat arra szoktassuk, hogy csak a tavaszi, kora nyári időszakban költsenek. Ez azért fontos, mert az időjárási viszontagságok sokkal jobban megfelelnek (több fény, magasabb hőmérséklet), könnyebben lehet zöldeleséghez jutni (költésstimuláló hatása van), és a meleg hónapokban kisebb az esélye annak, hogy a fiókák olyan gyorsan kihűlnek, mikor a szülőmadarak magukra hagyják az odúban egy ideig!  Ezt elsősorban az etetéssel lehet elérni, hiszen ha szegényebben etetjük a madarakat (kevesebb zöldeleség, hébe-hóba lágyeleség), nem fognak költeni. Ehhez közben játszik az is, hogy a nappalok rövidebbek és a hőmérséklet is hűvösebb! Néhány faj van, melyket nem lehet így parancsolni, nekik mindenképp fűtött helyiséget biztosítsunk és mesterséges naphosszabbítást (például lámpával!). A legtöbb fajt viszont rá lehet erre szoktatni, és rá is ajánlott, hiszen a fiókák is erősebbek, egészségesebbek és életrevalóbbak lesznek, ha meleg hónapokban születnek.

A papagájok fajtól függően 2-5 tojást raknak, melyből az esetek többségében vannak terméketlenek is. Előfordul, hogy az első költés során egyik tojás sem termékenyült meg, viszont ennek ellentéte is előfordulhat. Mindenesetre a kotlási idő után a terméketlen tojásokat vegyük ki, vagy majd a szülőmadarak kidobják.

A fiókanevelés a szülőmadarak dolga. Az ember csak KIVÉTELES esetekben vállalhatja el ezt a feladatot. A papagájok többsége roppant jó szülő, mindenféle probléma nélkül felnevelik a fiókákat, ha a tartási körülmények megfelelőek! A fiókákat az általáuk elfogyaszott, de még nem megemésztett, hanem felpuhított eleséggel etetik. Ezért is fontos, hogy a szülőmadarak nagyon jó minőségű eleséget, sok zöld- és lágyeleséget kapjanak, és ilyenkor is ajánlott még a Nekton adása! A fiókák fajtól függően különböző ütemben nőnek, és roppant sokat esznek, hiszen anyagcseréjük gyors! Nem minden papagájnál vesz részt mind a két szülő a fiókanevelésben, a vázapapagájoknál például csak a tojó eteti a fiókákat, a hím pedig a tojót látja el. Probáljuk a lehető legkevesebbszer ellenőrizni az odút, hiszen egyes fajok roppant agresszív módon reagálnak költéskor a betolakodóval szemben. Esetleg ha észrevesszük, hogy a szülők otthagyták a fiókákat, nem etetik őket, esetleg bántalmazzák őket, akkor ajánlott a fiókákat mesterségesen továbbnevelni, de tényleg csak akkor, ha megbizonyosodunk afelől, hogy a madarak nem foglalkoznak vele. Különben elvenni a szülőktől a fiókákat etikátlan és önző dolog, hiszen túl nagy árat kell ahhoz fizetni a madaraknak, hogy szelídek legyenek. (elvileg az embertől sem szakítják el a gyereket és bedobják az állatok közé, hogy ők felneveljék őt, csak azért, hogy állatbarát legyen...) Fontos megemlíteni, hogy eléggé nagy a fiókák halandósága, nagyon könnyen elpusztulhatnak mindenféle ok nélkül (látszólag). Mindenesetre ha többszöri költés után is elpusztul minden fióka, ajánlatos kivizsgáltatni a szülőmadarakat, hiszen lehet, hogy valami fertőző betegségben (pl.: polyoma) szenvednek, ami rajtuk nem mutatkozik, de ők hordozók.

Ha a fiókák már kijöttek az odúból, ne válasszuk el őket rögtön a szülőktől. Ők még ilyenkor tanulják a madárlét fontosabb dolgait, mint a helyes tollászás, a tolltokok felbontását, a repülést és egyéb nagyon fontos szociális tevékenységet, ezenkívül a szülők még etetik őket. A fiókákat csak akkor különítsük el a szülőktől, ha már biztosak vagyunk benne, hogy eszik magától, és boldogulni fog. Sose engedjük meg, hogy a szülők a fiókákkal, ill. a testvérek egymással szaporodjanak, mert a beltenyészett náluk sem egészséges és előnyös dolog.

KÖLTÉS SORÁN FELLÉPŐ PROBLÉMÁK